fbpx Change Shouldn’t Be Wishful Thinking / A változás nem lehet csak hiú ábránd | HowlRound Theatre Commons

Change Shouldn’t Be Wishful Thinking / A változás nem lehet csak hiú ábránd

There is a picture that had been presented to the outside world from Budapest, Hungary for the past five years: a professional scene whose resources became limited due to governmental changes; organizations and works of art being ended for political reasons; artistic freedom and free speech being harmed. And there are several voices, a canon, who were presented in this context: Árpád Schilling, Kornél Mundruczó, Béla Pintér, Róbert Alföldi, and others.

The questions we would like to ask and debate in this series are: who are those who were already on the periphery before all this happened, and where are they now? How do they see this aforementioned picture, and what did it bring for them? What else is there to say or do; what tools are we giving to the next generation this way? Finally, we would like to present the sole representatives of community theatre in Hungary: KOMA Base, who took up a very important role in the life of a community in the outskirts of Budapest. — Zenkő Bogdán, series curator

The following text was translated from Hungarian by Panna Adorjáni.

city street
The Újpalota neighborhood where the KOMA team mainly does their work. Photo by Orsi Eszenyi.

“KOMA”—short for Kortárs Magyar, which means Contemporary Hungarian—is a nonprofit founded by actor Vince Zrinyi Gál in 2008. Back then, KOMA consisted of a young creative team of actors, who intended to use art as a tool to activate citizens. For this purpose, we started to create performances in remote villages involving locals, and taking part in the everyday life of the local community. Although this work was successful, Vince was discontent. He realized the deep social injustice of how one's birthplace and circumstances essentially determine their path in life. When a person is born in an isolated, underdeveloped area and lives in a troubled, under-educated family, there is little chance of escaping it. It is a determined inequality. Though Vince understood that change needs continuous presence and influence, the team left the community after some weeks, making their impact short and unsatisfactory.

This was the point when we decided to change the mission, activities, and who was in KOMA. The key focus soon became community theatre and social development instead. Community theatre focuses on the problems of society. So by creating a performance in a creative process with full participation from the citizens, the community’s sense of responsibility, self-expression, tolerance, and self-confidence gets boosted. Participants are involved at every single stage of the process. For instance, they are required to think and develop their own ideas, and reflect on their lives, environment, circumstances, and relationships. They also have to be able to debate these topics. To put an aesthetically high quality play on stage, community participants have to be creative and innovative, which are skills that enhance both their individual and group identity.

Thus, KOMA’s mission became rooted in working directly with the locals, and involving them at a maximum level to create a responsible, caring community. The core activity is operating a vital community center together with them. The team transformed from actors to organizers with social, pedagogical, community development, and management skills.

local restaurant
Photo courtesy of KOMA Base.

On 3 January 2011, we made an agreement with the local government of the Fifteenth District of Budapest. This neighborhood district is located in the outskirts of Budapest and it is not in a well-known or visible part of the city or of the country. This area is underdeveloped, isolated, and largely low-income; 40,000 people live in project buildings that usually have a difficult, poor social infrastructure. People who live here are one of the neglected groups of Hungarian society. One problem is that many locals stay within the borders of the district, and there is a small chance for positive change or progress. KOMA intends to help the locals realize that they are part of the capital city, and change should not only be wishful thinking. By offering opportunities for active participation and empowerment, KOMA’s aim is to become the heart and motivator of this community. Fortunately, the local government support our mission and allowed us to use a closed school building on 1 April 2011. We renovated the old building and transformed it into a modern community center for everyday use and theatre, naming it KOMA Base.

Since 2014, our main goals are:

  • to create community theatre performances with the participation of locals reflecting on their problems
  • to provide an open, 100% free community center for locals where they can drop in and spend time meeting others, talking, playing, planning, and acting
  • to provide tools for active leisure time (e.g. books, newspapers, computers, Wi-Fi a, video cameras, table tennis, sports equipment, food, etc.)
  • to always listen to visitors’ ideas, needs, and try to realize them together
  • to provide learning assistance for students with learning difficulties
  • to provide a space for public events, workshops, and meetings based on the needs of locals

Outside of the district, we can say that KOMA is the only community theatre in Hungary, which has advantages and disadvantages. For example, the genre is quite unknown, so it is harder to promote it and make it visible. However, our experience is that once someone comes to one of our performances, they keep returning. Looking at audience feedback, people say that they experience a very special theatrical performance, which is different from anything they’ve seen before. We’ve heard that our work has a deep and lasting impact and sometimes it’s a bit outrageous and upsetting since it’s based on true stories in the community. Some audiences also note that KOMA performances are where they meet ourselves, and where questions don’t get answered in a frustrating way—this is why it is so exciting for them. Clearly, personal freedom is what actually touches each and every audience member. It gives them the chance to reflect, encounter and face themselves.


Our performances don’t have a “message.” We don’t know the truth, and we don’t want to tell anyone what they should think. We present a topic through personal experience, and we hope that this act can facilitate reflection in others.


group of actresses sitting on stage
Scene from KOMA’s cyberbully, in which nine young people talk about online communication and its negative side. Photo by József Csapó Wágner.

Our performances don’t have a “message.” We don’t know the truth, and we don’t want to tell anyone what they should think. We present a topic through personal experience, and we hope that this act can facilitate reflection in others. For this reason, each performance we have includes a dialogue with the audience, not simply a Q&A with the actors. This dialogue is where we think and debate ideas together. As someone put it after one of these occasions: “I just realized that this conversation is still within the performance, and the catharsis happened right now.”

Right now, the KOMA Base is a place for locals to meet, learn, plan, and act together. Since 2014 we have produced five touring community theatre performances on topics including cyberbullying, family life, drugs, and online pornography. On average, we reach 7,000 people from the district per year. While working with the locals over the past three years, we’ve learned important lessons, such as:

  1. Apathy and stagnation are the main problems, especially for youngsters from this area. Not only do they not want to leave the district, but also they barely leave their homes.
  2. The executives of the district fail to deliver the people’s needs and are afraid to make changes. They also don’t realize that funding local institutions is crucial and using newly built facilities can help build a community.
  3. Last but not least, we discovered that young people between the ages of twelve and twenty feel hopeless and don’t see a positive future for themselves.

Thus upon writing this article, the KOMA team is facing another challenge based on these lessons. We feel that we must expand our services to provide complex skill development support for these youth. They have little to no opportunities that will guarantee them successful integration into society. Our vision is to provide neglected young people individual-centered support. Paired with a sense of belonging, they will be able to find their identity, learn, express their interests, implement their plans, and convert their dreams into reality. In short, they will be able to self-actualize their future.


Az elmúlt öt évben kialakult egy kép a külvilágban Budapestről, Magyarországról: egy, a kormányváltás miatt egyre korlátozottabb forrásokból létező szakmai közeg; politikai okok miatt megszűnő szervezetek és félbemaradó művészeti alkotások; a szólás és alkotói szabadság folyamatos megsértése. És ebben a kontextusban megszólalt több hang, egy kánon: Schilling Árpád, Mundruczó Kornél, Pintér Béla, Alföldi Róbert stb.

Kik azok, akik mindezek előtt is a periférián voltak és hol vannak most? Hogyan látják ők a fentiekben leírt helyzetet és mit hozott számukra? Mit lehet még mondani vagy tenni? Milyen eszközöket adunk a jövő generáció kezébe ily módón? - ezek a kérdések, amelyeket fel szeretnénk tenni és megvitatni ebben a sorozatban. Végül a Koma Bázist szeretnénk bemutatni, a közösségi színház egyetlen képviselőit ma Magyarországon, akik nagyon fontos szerepet vállaltak magukra egy budapesti, külvárosi közöség életében. —Zenko Bordan

„KOMA” (a Kortárs Magyar rövidítése) Zrinyi Gál Vince színész által 2008-ban alapított Közhasznú Nonprofit Kft . A KOMA eredetileg fiatal kreatív színészek csoportja volt, akik a művészetet az állampolgárok aktivizálására használták. Ezért elszigetelt, szegény, elsősorban romák által lakott falvakban mutatták be előadásaikat. Vincét már ekkor is a közösség érdekelte, ezért a csapat egy időre falura költözött, ahol együtt éltek a faluközösséggel, programokat, eseményeket szerveztek velük és nekik, részt vettek a falu mindennapi életében. Bár ez a munka sikeres volt, Vince mégsem volt elégedett. Bántotta, hogy a faluból távozva a tevékenységek abbamaradtak, és ottlétüknek nem volt maradandó hatása a közösség életére. Más hatása is volt ennek az első kísérletnek a gondolkodásmódjára. Zavarta az az alapvető társadalmi igazságtalanság, hogy mennyire meghatározza egy ember életútját az, hogy hol és milyen családi körülmények közé születik. Az embereknek, akikkel a falvakban találkozott gyakorlatilag semmi esélyük nem volt arra, hogy kilépjenek jelenlegi életük keretei közül.

Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttük, hogy a KOMÁ-nak új küldetésre, tevékenységekre és csapatra van szüksége. A fókusz a színházi munkáról átkerült a közzösségi színházra és a közösségfejlesztésre Azáltal, hogy az előadást nem színészek, hanem magánemberek részvételével hozzuk létre, a közösség felelősségérzete, önkifejezése, toleranciája és önbizalma növekszik. A résztvevők az alkotói folyamat minden fázisában közreműködnek. Arra sarkalljuk őket, hogy saját ötletekkel jöjjenek, majd azokat továbbfejlesszék, hogy reflektáljanak az életükre, környezetükre, körülményeikre és kapcsolataikra. A próbafolyamat során képessé válnak arra is, hogy mindezekről a témákról vitázzanak. Ahhoz, hogy esztétikai értelemben magas minőségű produkciót hozzunk létre, a közösség kreativitására és innovációjára van szükségünk, ezek pedig olyan készségek, amelyek mind az egyéni, mind pedig a csoportos identitást erősítik.

Tehát a KOMA küldetését a helybeliekkel való közvetlen együttműködésben határoztuk meg, illetve abban, hogy maximálisan bevontuk őket a törődő, felelősségteljes közösség megteremtésébe. Fő tevékenységünk a velük közösen működtetett és létfontosságú közösségi centrum. A csapat összetétele megváltozott: színészekből közösségszervezők lettek, akik szociális, pedagógiai, közösségfejlesztői és menedzseri készségekkel rendelkeznek.

2011. január 3-án közművelődési megállapodást kötöttünk Budapest 15. kerületi helyi önkormányzatával. Ez a kerület Budapest külvárosában található, és sem a város, sem pedig az ország szempontjából nem túl ismert vagy látható térség. Fejlődésben elmaradt, elszigetelt és többnyire alacsony jövedelmű emberek lakják; negyvenezren laknak itt panellakásokban. A magyar társadalom egyik legelhanyagoltabb társadalmi csoportjába tartoznak az itt élő emberek. Az egyik gond pontosan az, hogy a lakók többnyire nem lépnek ki a kerületből, ezért nagyon kevés esélyt kapnak a változásra vagy fejlődésre. A KOMA szándéka, hogy tudatosítsa a lakókban, hogy ők is a főváros részei, és hogy a változás nem lehet csak hiú ábránd. A KOMA célja a közösség szívévé és motorjává válni azáltal, hogy lehetőséget teremt az aktív részvételre és a megerősödésre. Szerencsére a helyi önkormányzat felkarolta a küldetésünket, és lehetővé tette, hogy 2011. április elsejétől megkaptunk egy használaton kívüli iskolaépületet. A régi épületet felújítottuk, és modern közösségi és színházi centrummá alakítottuk át: a neve KOMA Bázis.

2014 óta fő céljaink a következők:

  • közösségi színházi előadások létrehozása a helybeliek részvételével, amelyekben az ő problémáikra reflektálunk;
  • egy nyitott és százszázalékosan ingyenes közösségi ház létrehozása a helybeliek számára, ahova betérhetnek, másokkal találkozhatnak, játszhatnak, tervezhetnek, cselekedhetnek;
  • aktív szabadidős tevékenységekhez eszközöket biztosítani (pl. könyveket, újságokat, számítógépeket, internetet, videokamerákat, asztaliteniszt, sportfelszerelést, stb.)
  • mindig meghallgatni a látogatók ötleteit, szükségleteit, és közösen velük megkísérelni megvalósítani azokat;
  • a tanulási nehézségekkel küzdő diákok számára segítséget nyújtani;
  • a helybeliek igénye szerint helyet biztosítani rendezvények, műhelyek, és találkozók számára.

Elmondhatjuk, hogy a KOMA Magyarország egyedüli közösségi színháza, és ebből fakad előnye és hátránya is. Mivel ez a műfaj ismeretlen, nehéz népszerűsíteni és láthatóvá tenni a munkánkat. Ugyanakkor az a tapasztalatunk, hogy ha valaki egyszer eljön az egyik előadásunkra, utána mindig visszatér. A közönség visszajelzéséből az derül ki, hogy az emberek igen különleges színházi élményben részesülnek, ami merőben más mindattól, amit addig színházban láthattak. Nézőink úgy nyilatkoznak, hogy az előadás mély és hosszantartó nyomot hagy, bár néha kissé vérlázító és nyugtalanító, hiszen a közösség, a szereplők valós történetein alapszik. Néhány néző azt is elmondja, hogy a KOMA előadásain önmagával találkozik, ahol a kérdéseire bosszantó módon nem érkezik válasz – de pontosan ezért olyan izgalmas is. Egyértelmű, hogy a személyes szabadság érzése minden nézőt megérint. Lehetőséget ad a reflexióra, és az önmagunkkal való találkozásra, szembenézésre.

Az előadásainknak nincs „üzenete”. Nem tudjuk a tutit, és nem akarjuk senkinek megmondani, hogy mit gondoljon. A témát személyes tapasztalatokon keresztül mutatjuk be, és reméljük, hogy ez elősegíti a reflexiót. Ezért minden előadásunknak szerves része a nézőkkel folytatott beszélgetés, de nem egyszerűen a színészekkel való kérdezz-felelek formájában. Ezen a beszélgetésen együtt gondolkodunk és vitatkozunk az ötleteinkről. Ahogyan egy néző fogalmazott egy ilyen alkalom után: „Most jöttem rá, hogy ez a beszélgetés még az előadás része, hogy a katarzis pont most történik meg.”

Jelenleg a KOMA Bázis helyet biztosít arra, hogy a helybeliek találkozzanak, tanuljanak, tervezzenek, és együtt cselekedjenek. 2014 óta öt turnéztatható előadást hoztunk létre olyan témákról, mint a lakótelepi élet, a cyberbullying, a családi élet, a drogok és a pornófüggőség. Átlagban évente hétezer embert tudunk elérni a kerületből. A helybeliekkel való hároméves munka után fontos tanulságokat vontunk le, például:

  1. Az apátia és a stagnálás jelentik a fő problémát, különösen a térség fiataljai számára. Nemcsak hogy nem akarják elhagyni a kerületet, de alig hagyják el a lakást.
  2. A kerület döntéshozói nem képesek eleget tenni az emberek szükségleteinek, és félnek a változástól.
  3. Végül, de nem utolsósorban: rájöttünk arra, hogy a 12 és 20 év közötti fiatalok reménytelennek érzik a helyzetüket, és nem látnak pozitív jövőt a maguk számára.

Mindezekből kifolyólag e cikk írásakor a KOMA-csapat egy újabb kihívásnak kell eleget tegyen. Úgy érezzük, hogy bővítenünk kell szolgáltatásainkat, és komplex készségfejlesztő munkát kell elvégezzünk annak érdekében, hogy ezeket a fiatalokat támogathassuk. Szinte semmilyen lehetőség nem áll rendelkezésükre, amely elősegítené a társadalomba történő sikeres beilleszkedésüket. Álmunk, hogy az elhanyagolt fiatalok számára egyénre szabott támogatást nyújtsunk. A valahova tartozni érzésén túl lehetővé szeretnénk tenni, hogy rátaláljanak identitásukra, hogy tanuljanak, fejlődjön önismeretük, megvalósítsák ötleteiket, és valóra válthassák álmaikat. Röviden, hogy saját kezükbe vehessék sorsukat.

Bookmark this page

Log in to add a bookmark
Thoughts from the curator

This series examines the state of community theatre in Hungary.

An Other Budapest


Add Comment

The article is just the start of the conversation—we want to know what you think about this subject, too! HowlRound is a space for knowledge-sharing, and we welcome spirited, thoughtful, and on-topic dialogue. Find our full comments policy here

Newest First